Actually, yes.
Megint évezredek óta nem írtam. Konkrétan a születésnapja óta… Róla van szó már megint hát persze… Azóta találkoztunk. Egyszer. Megint megemlítette hogy nem foglalkozom vele… Aztán direkt “eltűnt”… próbára tett vagy foggalmam sincs. Mindegy, nincs kedvem részletezni. Megint beszéltünk, de valahogy olyan furcsa az egész… Szerintem azt hiszi hogy megharagudtam, vagy hogy utálom, vagy simán az átlag, hogy leszarom… Miért nem vagyok képes tenni valamit?! Áhh…. Istenem. Annyira szeretem..annyira hiányzik. És annyira félek. Hogy már nem szeret. Vagy nem engem. Vagy megunta hogy állandóan utánnam “fut”..Félek hogy kihagy az életéből. Áh.. Inkább nem írok többet ma. A hétvégém kész káosz lesz… Pénteken jön Verona, és ildivel pityuval vivivel biankával meg még ki tudja kivel buli… Aztán szombaton pest veronával.. vasárnap meg isten tudja.. Nem igazán érdekel, pedig örülnöm kéne, nagyon jó lesz valószínűleg. Jó pofát kell vágnom hozzá.. mondjuk sikerülni fog, velük könnyű.. segítenek akármi baj történjen.. és fel tudnak vidítani. De este amikor minden elcsendesedik akaratlanul is rá gondolok. Valamikor le fogom írni az összes vele kapcsolatos emlékemet amit csak fel tudok idézni. Túl értékesek ahhoz hogy feledésbe menjenek. Álmodtam is vele… Itt egy dalszöveg és egy klipp.. tökéletes.
“…when i wake you’re never (sometimes…) there, but when i sleep you’re everywhere…” -a “never”-t módosítottam, mert így azért ez nem teljesen igaz…bocsi…
