I finally know just what it means to let someone in.
Istenem… Már megint ugyan ott vagyok. Szar kedvem van és cselekvésképtelennek érzem magam. Suli, barátok, jövő és főleg Ő. Suliban egyszerűen képtelen vagyok jól érezni magam. Valahogy nem megy egyenlőre. Az emberek, a tanárok, az órák… Annyira rossz. Ma is csak úgy kitört belőlem a sírás…
Barátok.. folytonos cívódások, nem merek hinni csak a mának, kiábrándít hogy legjobb barátból milyen könnyen lesz ellenség… nem tudom per pillanat hogy mi értelme az egésznek. Azon kívül hogy néha van kinek nyávogni ahelyett hogy magamban beszélnék vagy egy számítógép billentyűzetét nyomkodnám.
Jövő… hol leszek? Mihez fogok kezdeni. Miben vagyok jó, miben nem. Hol leszek vajon 10 év múlva? Rejtély és kérdések kérdések kérdések…
Ő…megint eltűnt. Kezdi amit múltkor is. Eltűnik és képtelen csak öt percre feljönni, vagy felhívni vagy küldeni egy smst. És aztán én leszek a rossz. Mert nem kerestem. Mert megint elhanyagolom. Mert nem figyelek rá. Mit csináljak? Mit kéne csinálnom?
lassan vége lesz és te itt maradsz velem a világ végén
a folyóparton állunk
ha bámészkodni jöttél hozzánk most megmondom
nincs esélyed nálunk mi újrakezdjük igen együtt
és elintézünk mindent a villanykörte holdat
és felémszól egy hang érj hozzám
egy bolond voltam mindig mégis megtaláltam
elintéztem mindent
és rohanj és táncolj és ugrálj és üvölts
vagy csinálj bármit csak lássam rajtad hogy élsz
és ha el is rontunk mindent mi újra kezdjük
és megint együtt
minden amit hittem az szerteszéjjel szállt és itt vagy
a villanykörte holdon és felém szól a hangod
érj hozzám ne bánts engem mindig
én sosem bántanálak örülj megtaláltak
és mindent ami fájt én a kukám mellé tettem
ma semmi nem a régi ma tényleg más lesz minden
és a folyóparton állunk a világ végén ketten
ott senki se jár ha bámészkodni jöttél
tedd meg most és tűnj el te együtt jársz a sorssal
neked semmi se fáj
